Chapter 1.

Hello mindenkinek!:) Igen, már megint egy új blog.. Olvassátok el és ha tetszik/nem tetszik írjátok le a véleményeteket.:) Feliratkozókat is sok szeretettel várok:D Használjátok a fejezet alján a "tetszik" ill. "nem tetszik" gombokat is:)
ui: A kinézettel majd kezdek valamit, ha lesz időm. Tudom, hogy ez most finoman szólva szar, de majd lesz fejléc stb..Na nem húzom az időt. I hope ya like it:) Dzseni.xx

"Grace kicsim" hallottam meg anya hangját. "Uhm..mindjárt" szóltam vissza. Kipattantam az ágyból, majd kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. Enyhe szellő járta át a szobámat. Jó érzéssel töltött el ahogy a szél belekapott a hajamba. A nap csak úgy szikrázott az égen. Anyát kerestem. A konyhában tevékenykedett.

"Igen?" álltam meg az ajtóban. "Kincsem, terveztél valamit mára?" kérdezte. A szavaiból kivehető, hogy valamivel meg akar bízni. "Ami azt illeti..Lolával és Nadinnal..." Tudom, hogy fontosak a kis barátaid, de vigyázni kéne a húgodra" Amikor anya kért valamire nem tudtam nemet mondani. Éjjel-nappal azért dolgozik a közeli kis kórházban, hogy mi megtudjunk élni, nem tehetem meg vele, hogy nem engedelmeskedek, “Persze” mondtam, miközben töltöttem egy csésze forró kávét.

“Grace, Grace, játsszunk valamit” nyaggatott Nathalie a 6 éves húgom. "Umm..oké. Bújócska? Én számolok 50-ig, te elbújsz” Nat csak biccentett egyet az apró kis fejével, majd mikor elfordultam felszaladt az emeletre. 1, 2, 3..Hirtelen rezgett a telefonom és a kijelzőn Nadin neve villogott.

Akkor mi lesz ma kislány?xx

Nem fog menni:(

Ó a francba. Este, Funky Buddha?

Benne vagyok;)x

A gyors kis üzenetváltás után megkerestem a Nathaliet. Sokáig játszottunk. Nat délutánra kidőlt és elaludt a kanapén. Felcipeltem a szobájába, majd gondosan betakargattam. Úgy határoztam olvasok egy kicsit. Anya délután 5 körül ért haza. “Minden rendben volt?” érdeklődött. “Igen, most fent alszik. Anya este elmehetnék…?” “Cserébe a mai napért igen.”

“Csapassuk” ordította Lola mikor kiszálltunk a taxiból a szórakozóhely előtt. Odabent fülledt és meleg volt a levegő. Összesimuló alakok vonaglottak a táncparketten egy lassú számra. A cigifüst csak úgy terjengett a levegőben. Megállapodtunk egy kis szabad boxnál, majd felajánlottam, hogy elmegyek italokért. “Uhm..3 tequila lesz” szóltam oda a csaposnak, és kifizettem a pénzt. Amíg vártam az italra leültem a bálpult előtti egyik szabad bárszékre. Hirtelen egy egy erős kéz fonódott a derekam köré. Tettem egy 180 fokos fordulatot. Egy magas alak tornyosult fölém, a sötétben nem sokat láttam, de göndör haját azonnal kiszúrtam. Felismertem, hiszen nap, mint nap látom őt a tévében, az internet vele van tele. Egy világsztár… “Öö, nekem mennem kell, már várnak” próbáltam kibújni az izmos karjai alól. Hajamat hátra simította. “Ne siess, szépségem” suttogta a fülembe mély, rekedtes hangján. Őrülten szexi volt, érintésétől a megremegett a testem. Látta, hogy milyen hatással van rám, apró mosolyra húzta a száját, ezzel megmutatva a gödröcskéit. “Tényleg mennem kell” próbálkoztam. “Legalább a számodat add meg” nyújtotta felém a telefonját. Remegő kézzel írtam be a számomat. Legbelül tudtam, hogy nem lett volna szabad megadnom. Nem tudom mi ütött belém. A telefonját hátsó zsebébe csúsztatta. “Segítek elvinni az italokat” ajánlkozott, majd felkapott két poharat. Mutattam, hogy merre menjen. Letette a két italt. “Holnap hívlak” mondta, miközben kezeit az oldalamon pihentette. Biccentettem, majd mire feleszméltem már sehol nem volt. 

"Ki volt ez?" kérdezte Lola és Nadin egyszerre. "Harry..Harry Styles" sóhajtottam, majd belekortyoltam az italomba.